de Maros András regényének címadó :-) itala valóban végigkíséri a főszereplőt a regény alatt.
Ami nem igazán ettől, de pont olyan, mint a limonádé. :-)
Valamiért nehezen kezdtem hozzá, mondhatom évekig csak tologattam a polcon. Talán a címe, meg az ismertető ellenére is kicsit a "limonádénak" titulált dolgok jutnak hirtelen az ember eszébe.
Márpedig egy író, nem ad ilyen címet a regényének,* csak alapos megfontolásból.
Még akkor is, ha a "limonádé motívum" átszövi a regényt
:-)
Talán egyetlen biztos pont, szinte mindig, mindenhol.
Túl édes, vagy túl savanyú, de limonádé:-)
:-)
Talán egyetlen biztos pont, szinte mindig, mindenhol.
Túl édes, vagy túl savanyú, de limonádé:-)
A lényeg: Nem volt rossz.
A főszerepló fiatalember jelleme kifejezetten megnyerő. Mondhatni nem egy átlagos 19 éves.
De nem is egy átlagos hátérrel. Talán épp ezért érdekelt, hogy mi kerekedik ki a Limonádéból és ezért olvastam végig.
Valami miatt tudni akartam mindig, hogyan tovább, még akkor is, ha esetleg kissé unalmas, talán túl aprólékos részleteken kellett átvergődni.
Ez egy idő után már talán szórakoztat is, sőt nem is olyan fölösleges, hisz ettől lesz igazán hiteles az egész. Jócskán ironikus, amolyan görbetükör itt is és ott is.
Ami magyar, az nagyon magyar, ami amerikai, az meg nagyon amerikai.
Hogy ez utóbbi meg olyan jól sikerült, annak nyilván köze van az író amerikai egyetemi éveihez.
A tapasztalathoz.
Hogy ez utóbbi meg olyan jól sikerült, annak nyilván köze van az író amerikai egyetemi éveihez.
A tapasztalathoz.
* ez tényleg meglep engem is:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése