Most elég szokatlan területre tévedtem. :-)
A western film sose volt az erősségem, de egy időben nem lehetett nem megnézni. Nem lehetett nem látni a TV-ben.
Mostanság, mintha eltűntek volna. A mai kisfiúk lehet nem is tudják ki volt Winnetou:-)))
Ha véletlenül találtunk ilyesmit az utóbbi években, a férjem mindig nagyobb nosztalgiával nézte, mint én.
Ha mégis, én is :-) nosztalgiáztam, az csak valami vidám, jópofa western lehetett, nem az indiánokat öldöklő fajta.
Nos, most képes voltam westernt olvasni:-)
Állítólag nem ez volt a legerősebb kategóriája Rejtőnek, én nem tudom mihez hasonlítani, mert ebben a műfajban is ez az első ilyen jellegű olvasmányom.
Olyan volt ez, is, mint egy mozi, és Texas Bill, a fenegyerek igazán remekelt.
Jó humorral áldotta meg az író, ennek következtében egy percig se unatkozhatott az olvasó.
Annak ellenére sem, hogy véres események dúsították a történetet, ami természetesen hapy end-del végződött.
Jó humorral áldotta meg az író, ennek következtében egy percig se unatkozhatott az olvasó.
Annak ellenére sem, hogy véres események dúsították a történetet, ami természetesen hapy end-del végződött.
De nem fognak kimaradni a légiós regények sem, (épp folyamatban van), állítólag ez volt az erőssége Rejtőnek.
Pár éve karácsonykor a három lányunk kapott egy-egy Rejtő könyvet a rokonoktól. Nagyon ügyesen, nem tudom véletlenül, vagy tudatosan, három külön kategóriából :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése