Dr. Csernus Imre, Dobai Benedek,Tárnok Alfonz...
( Csernus egykori páciensei)
ez már az úgynevezett "redrogma".,. az imént említett személyek tollából. Hogy mennyire írók (is) ők, nem az én tisztem eldönteni.
Az viszont tény, hogy különleges stílust képviselnek, nem három átlagember átlagos írásait olvastam.
Igaz, nem is szépirodalmi a műfaj, ezt remélem senki nem feltételezi, aki kezébe veszi a könyvet.
Kemény, olykor nagyon is kemény, sőt helyenként (egykoron talán) nyomdafestéket se tűrő a "kivitelezés", de hatásos. Máskor meg többször el kell olvasni, hogy értsem egészen pontosan mire gondolt például Dobai.
Mert hármuk közül az ő gondolatmenetét volt a legnehezebb követnem. De igyekeztem. Az Alfonz nevű eszmefuttatásait pedig kifejezetten élvezettel olvastam.
A három ember, háromféle stílusa külön érdekessé teszi a könyvet. Van, hogy egy témát három különböző irányból elemeznek, de vannak spontán reakciók egymás gondolataira. Gyakorlatilag beszélgetnek egymással, az olvasóhoz. Lehet, nem egyedi a "műfaj", de én most találkoztam ilyennel először.
És jó, hatásos!
A lényeg, hogy ez nem egy lányregény. Akinek kicsi képe is van Csernusról, az nem is ringatja magát ilyesmiben. Tulajdonképpen bővített kiadás lényege, hogy helyenként felülbírálja, felülírja 2011-ben, a 2003-as önmagát, akkori hozzáállását a szakmájához, a "függőkhöz", csak úgy, saját gondolataihoz képest. És erre jön a két írótárs gondolatmenete, a régmúlttal, az első kiadás óta eltelt évekkel, egymással, a jelennel, Csernussal... kapcsolatosan.
A "függőség" témáról nehéz okosakat írni egy laikusnak, bár példák, és főleg negatív példák, nem kerülik el az ember (szerencsére jó tág) környezetét...nem kell annak feltételemül drognak, vagy alkoholnak lenni, hogy csak a két legismertebbet említsem. Sőt, nem is kell a közeli érintettség ez ügyben, hisz a média tálalja rendesen. Igaz főleg akkor, ha már baj van, ha tragédia történt. És nem intő példaként, hanem szenzációként.
Úgy gondolom, hogy ezt és az ehhez hasonló könyveket nem olvassák az érintett személyek, jó esetben talán a hozzátartozók.
Amit mégis egy pár mondatban le tudnék írni a Csernus után szabadon:
Nem hatásos a környezet részéről a struccpolitika, a következetlenség...a "gyógyulás" meg kizárólag az érintett személy akaratán múlik, ha az nincs, hiába minden, hiába Dr. Csernus. Csernus?
Ő erre épít, ez utóbbira.
Ha legkisebb jelét látta a nemakarásnak, vagy fel se vette a "függőt", vagy két lábbal rúgta ki a pácienst.
Gondolom szakmai szemmel jól megköveznének ezért az ismertetőért. Annyira kontár.
De ajánlom mindenkinek a könyvet, mert döbbenetes.
A tények, az esetek, a befejezetlenek, a rosszul befejeződtek, vagy, amik jól...
És, hogy ez a könyv létrejöhetett, azon túl, hogy három ember kemény írói munkája, életük egy része, még nagyon sok, rajtuk kívül álló tényező következménye is.
Voltak, vannak, lesznek...csak haladnak a korral:-(((
Hivatalos ismertető itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése