Ez az év róla szól. Jodi Picoult évnek tűnik nagyon. Hol van már az a Házirend , ami után kíváncsi voltam az írónő több munkájára is.
Vannak könyvek, amelyekről rögtön kikívánkoznak a gondolatok. Aztán vannak azok, amelyeken az ember napokig elmélkedik, míg érdemben valamit tud róla modani, írni, vagy legalább nagy vonalakban az érzést, átadni amit a könyvtől kaptam. Jodi Picoult könyvei ebbe a kategóriába tartoznak. Számomra.
Bizony nem könnyű megnyilatkozni ezen könyv letétle után még hetekkel sem. Pedig nap nem telt el azóta, hogy eszembe ne jutna valamelyik szereplő valamelyik pillanata..
Egy világszerte komoly függőség szövi át a regényt, több irányból is találkoznak a szálak ezt illetően. Olyan probléma, ami fölött gyakran elnézünk egy határig, de azon túl szinte kezelhetetlen a dolog, egyre nehezebb a megoldás.
Családok, életek mennek tönkre miatta, van, aki "folytatja" a úgymond "örökletes" ágon, van, aki meg épp azért nem, mert volt előtte negatív példa.
Mindez nagyon J.P. módra tálalva, sok-sok ismerettel bővítve jelen esetben több területet is.
Nagyon a szívemhez nőtt ez a "gyerekrabló" apa, leginkább ő. Nyilván több felől lehet nézni a tettét, de azt hiszem nemcsak engem győzött meg.
Van egy olyan téma ebben a regényben is, ami a Sorsfordítókban is mintha tabu lenne az írónő részéről, pedig ott a tragédia legfőbb okozója volt. Mégse ment el abba az irányba, ami a nagynyilvánosság előtt figyelemfelkeltő jelleggel is bírna...
Más regényekben, más témával megtette.
Más regényekben, más témával megtette.
Itt is fellebbenti a témát, itt már nevén nevezi, ...
de a végén elbizonytílítja az olvasót a dolog létezésével kacsolatban a konkrét eset kapcsán.
de a végén elbizonytílítja az olvasót a dolog létezésével kacsolatban a konkrét eset kapcsán.
Ezt nem igazán értem még.
Hogy mi lehet az oka, hogy úgy tűnik felszínesen van jelen a regényeiben ez a legbrutálisabb téma, ami pedig létező dolog sajnos a világban, nem tudom elképzelni, hogy ennél nagyobb véthet az ember. Bár lehet csak épp megpendíti, hogy pont ezért legyen mindenki sokkal figyelmesebb.
Mert a fejekben ott motoszkál.
Mert a fejekben ott motoszkál.
Itt is jól mutatja a múlt felidézésével, apró részletekkel, hogy emmyi bolnyodalmat okoz,mennyire megnehezíti a felnőttek, a kamaszok életét az a tény, hogy egy-két gyerekkori jóbarát áll mellettük. Szinte testvérként nőttek fel. Mikor válik a barátság többé, hogyan lehet ezt a témát kezelni. A Sorsfordítókban sokkal drámaibb lett a megoldás, de itt se lehetett könnyú ennek a három fiatalnak az érzéseiket, érzelmeiket kinyilvánítani egymás irányába.
A sok régi emlék, melyet a szereplők idéznek fel, vagy egy-egy történet több nézetből elmondva, mind az írónő, szerintem igen hatékony ábrázolásmódjának a része. Segíti az olvasót, hogy ne csak egy oldalról lássa a dolgokat.
Hallgattassék meg a másik fél is.
Hallgattassék meg a másik fél is.
Mindenképpen egy lendületes, nagyon jól olvasható, érdekes, akár létező téma.
Nem ez lett a kedvencem az eddig olvasott Jodi Picoult regények közül, szerencsére most már elmondhatom, hogy van miből rangsorolnom :-)
Nem ez lett a kedvencem az eddig olvasott Jodi Picoult regények közül, szerencsére most már elmondhatom, hogy van miből rangsorolnom :-)
Ismertető itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése