Jodi Picoult. Ismét. Aki néha olvassa a blogomat, az tudja, hogy nagy kedvencem. Annamari lányom már elfogultsággal is "vádol" vele kapcsolatban. Hogy menyire nem vagyok az, ennek a regénynek a kapcsán ki is derült.
Azt még el kell monjam, hogy szinte vonzanak a regényei. Maguk a könyvek is, a borítói, csak úgy ránézésre is :-)
Ha nagy néha betévedtünk egy könyvesbolta, mindig ez a borító volt, ami leginkább megfogott. Vonzott.
Miután elolvastam tudom, hogy szerencsés vagyok, amiért csak most került a kezembe és nem elsőként az írónő repertoárjából. Ez volt az egyetlen ugyanis, ami eddig nem nagyon jött be nekem. Bár nincs rá szüksége, de mentségére legyen mondva ez volt az első magyar nyelven kiadott regénye (ha lehet hinni a forrásnak)
Nem a témájával volt problémám, nekem a regény elejéről hiányzott az kívácsiságot keltő lendület, vagy épp ellenkezője, ami a többi könyve esetében megérintett.
Mert vagy így, vagy úgy, de a többi könyve "megfogott" már az elején.
Mert vagy így, vagy úgy, de a többi könyve "megfogott" már az elején.
Egy nagyon különös kapcsolatot ecsetel két fiatal között, akik szinte testvérként együtt nőttek fel.
Bár ez se hétköznapi, mégis rendjén is lenne, a téma komoly, sok kérdést felvető, a fiatalokkal és a családjaikkal kapcsolatban is.
Azt a nagyon fontos momentumot viszont, ami a tragédiához vezett, magát az okot, elnyelte egy napló, egy édesanya struccpolitkája. Ez az "írói" megoldás volt a másik, ami miatt nem lett a kedvencem.
Úgy érzem a regény "túlélő" szereplőinek , de elsősorban a főszereplő fiúnak joga lett volna tudni a választ a miértre egy ilyen esetben.
Ez egy annyira brutális, elitélendő, felháborító téma, amit nyilván nehéz lehet kiteregetni, de, ha ilyen tragédiát okozott akkor bizony...szerintem igenis joga lett volna megtudni azoknak legalább, akik a legérintetebek voltak. És mivel ez a két család olyan szoros kötelékben élt az én felfogásom szerint evidens lett volna az őszinteség... az okot, ami évekre nyúlt vissza, egy naplóból tudta meg az édesanya, amikor már késő volt...
Így az egyetlen bizonyítékot nem a feltárás érdekében használta. Hanem elégette vele múltat. Megpróbálta leglábbis.
Tudom a tragédia megtörtént...sőt nem lett volna könnyű orvosolni nincs az a büntetés, ami kárpótol... de zavaró volt, hogy ez az összezavarodott anya, a tudatában az igazságnak, abban keresett bűnbakot, aki a legjobban szerette a lányát.
Nyilván ilyen az anya karaktere, akinél egy nagy veszteség meg alapból olyan traumát okozhatott, ami nem engedte a józan gondolkodást.
De innen valami akkor is hinyzott nekem.
Az olvasó természetesen tudja a választ a miértre, így kifelé megvan a figyelemfelkeltés, mennyire észnél kell lenni egy szülőnek...
Így esett, hogy a fentebb elítettek miatt ez nekem nem volt olyan kerek egész Picoult regény, amire azt mondtam volna, hogy...
...igen, ez is ott van.
Ismertető itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése