addig nem nézlek indiánnak
Aki most szembesül ezzel először, nem is gondolja, hogy egy regény címe. Azért talán sejteti, hogy nem egy romantikus lányregény, előre szólok, hogy érzékeny lelkületűek a fülszöveg elolvasása után könnyen leteszik majd.
Azt hiszem én már elég öreg vagyok hozzá, eszembe se jutott letenni, kedves Szalóczi Dániel.
Ő követte el ezt a regényt...Ennyit tudok róla:
Szalóczi Dániel 1984-ben született Egerben. Ott is érettségizett, majd 2003-ban az ELTE filozófia szakán folytatta tanulmányait. Ezt követően a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetében tanult, 2011-ben szerzett konduktori diplomát. Jelenleg Angliában él, egy mozgássérülteket nevelő intézetben dolgozik. (2012.09.02. forrás)
Úgy gondolom eddig értettem. És akkor most egy fokkal jobban értem őt. Főleg azt , hogy miért ott, és nem itt. Illetve mégse teljesen...mert ő ott segít, mert ott hagyják...de a probléma meg itt megmaradt...
Remélem azóta már itthon kamatoztatja kint megszerzett tapasztalatait...
Tudom, ő ezzel a regénnyel megtette a magáét több szempontból is.
Remélem azóta már itthon kamatoztatja kint megszerzett tapasztalatait...
Tudom, ő ezzel a regénnyel megtette a magáét több szempontból is.
Csak remélni tudom, hogy lesz/volt akiket jól "pofán vág(ott)" vele, hogy maradjak kicsit a stílusánál.
Nem fogok tartalmat, történetet írni, az hogy miről szól és miért, na, meg hogyan, nem lehet egyszerű bejegyzésselvisszaadni.
Kőkemény, senkit nem kímél, se a történet, se a stílus, se a nagy magyar valóság.(Bocsánat: kamcsatkai)
A stílus maga az ember? Igen... vagy nem. Ha ugyanez kedves, romantikus, nem "bicskanyitogató" stílusban íródott volna, olyan lenne, mint egy tucat. Nem keltene vitákat, nem beszélnének róla, nem kerülne előtérbe a téma, a fogyatékkal élők, a mozgássérültek keserves világa intézeten belül és kívül.
De így beszélnek róla? Egyáltalán beszélnek róla? Mert bizony az se elég. AZ is kevés...
De mit tehetünk mi, mit tehetek én?
De mit tehetünk mi, mit tehetek én?
"Utószösz
Igen. Az egész sztorit a hasamra csapva találtam ki. Megálmodtam a gyerekszobámban.
Intézet alatt a kamcsatkai társadalmi helyzetet értem.
Minden egyedinek tűnő gondolatot más kurva okos emberektől lopkodtam össze.
Természetesen utálom a mozgássérülteket, ezért kibaszásból felajánlok nekik minden bevételt, amit ez az írás valaha hoz nekem.
Egyéb kérdés? Ha nincs, akkor szevasz. Siess megint a boltba.
Vegyél egy ugyanilyen méregdrága könyvet, és olvasgasd mások sztoriját, ahelyett, hogy a magadét élnéd.
Úgy az igazi. "
Szalóczi Dániel: Mosakodj, Petike, addig nem nézlek indiánnak
Erre nem gondoltam, mikor megvettem...így legalább nem direkt volt.
Viszont van nekem egy gyógypedagógus gyerekem.
(Ilyen meg nem lehet mindenkinek:-)
(Ilyen meg nem lehet mindenkinek:-)
Bizton állíthatom, hogy nem egy "hagyományos" teremtény a szakmájában, kezdő létére sem...ő nem ment el, itt maradt, mert itt van rá szükség, akár a Duranda szélén...
ismertető itt
ismertető itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése